Sorsok: Legyőzte a heroin

GYILKOS SZENVEDÉLY

Egy fiatal lány három évig küzdött a gyilkos szenvedély ellen. Harcában kitartott mellette a családja. Végül akkor vesztette el a csatát, amikor talán a legkevésbé számítottak rá. Története tanulságként szolgálhat sokak számára.

Tragikus halálesethez riasztották szeptember 5-én késõ délután a komáromi rendõröket. Egy huszonöt éves nõ vesztette életét a belélegzett öngyújtógáz miatt. A lakásban három, öngyújtók utántöltésére használatos palackot találtak. Az egyik már kiürült, a másik háromnegyedig volt, a harmadikat még nem használták.

– Az áldozat korábban kábítószerfüggõ volt – tájékoztatott Lázár Zsolt százados , a Komáromi Rendõrkapitányság bûnügyi osztályának vezetõje. – A fiatal nõ halálával kapcsolatban bûncselekményre utaló adat nem merült fel, az ügyet közigazgatási eljárásban vizsgáljuk. Komáromban egyébként nem ez volt az elsõ gázos haláleset. Tavaly Komárom-Esztergom megyében öt fiatal vesztette életét, miután öngyújtógázt lélegzett be.

Az elsõ szál joint

– Rémálom volt az elmúlt három év – mondja könnyeivel küszködve Katalin édesapja. – Hogy hogyan kezdõdött, sajnos nem tudjuk.

Nem volt szüksége drogra, szép volt, okos és sikeres, nem szenvedett semmiben hiányt. Nevére írattuk a lakást, akkor vitte el az autót, amikor csak akarta, amikor kismotort kért, azonnal megkapta. Bejárta Európát, szeretet vette körül élettársa és a család többi tagja részérõl. A tatabányai iskolai évek alatt, úgy öt éve rángathatták bele az ottani barátai.

Eleinte csak egy-egy füves cigarettát szívott el, amit még titokban tudott tartani. Késõbb a drog rabjává vált, amit nem bírt elfogadni, többször is felvette a harcot a gyilkos szer ellen. Elvittük Gyõrbe, a pszichiátriára. Gyalázatos állapotok uralkodtak ott, és az orvosok hozzáállása is rengeteg kívánnivalót hagyott maga után. Nem is tudtak rajta segíteni, Kati is érezte, hogy felesleges az ottléte, két hét múlva megszökött, és maga próbált leszokni. Eljárt terápiára, erõfeszítései eleinte sikerrel jártak, egy évig tiszta volt.

A lányt feltételezhetõen újból a tatabányai drogosok környékezték meg, és rángatták vissza. Az orvosok megmondták, borzasztóan nehéz idõszakot kell majd átélnie, csak ezek után lehet gyógyultnak nyilvánítani. Megint csupán egy-egy cigivel kezdte, ha a család meglátta rajta, komoly fejmosást kapott, ezért inkább eltûnt, kerülte a szülõket, bujdosott elõlük. Miután két kutyája is elpusztult, magába fordult, idegösszeomlást kapott, mentõ vitte a kórházba. Nagy állatbarát volt, sikeresen foglalkozott a kutyákkal, rengeteg hazai és külföldi versenyt nyert.

– Tudja, milyen egy foxi, folyton kapar, nem tetszett a szomszédjának, alighanem megmérgezte õket – veszi át a szót a megtört édesanya. – Végül teljesen kicsúsztak a szálak a kezünkbõl, nem tudtunk vele beszélni, a kakaós csigán kívül nem volt hajlandó semmi mást megenni.

Olykor naponta már hatszor lõtt be magának heroint, de bármi más drogot is fogyasztott, amihez csak hozzájutott. Fel se tudják fogni a drogosok, milyen összetétele van, mi mindennel szennyezik a szervezetükbe juttatott anyagot. Rettenetesen nézett ki, 36 kilóra fogyott, csak a csontjai maradtak meg, jóformán már ülni se tudott mire. Az oxigénhiányos állapotnak egyéb látható jelei is voltak, tág volt a pupillája, csomókban hullott a haja, és a legváratlanabb pillanatokban elájult.

Halálfélelemben

– Tavaly nyáron nagy nehezen sikerült meggyõznünk, hogy felvigyük egy budai pszichiátriára. Ott önzetlenül sokat fáradoztak, foglalkoztak az orvosok a betegekkel. Örültünk, hogy végre hozzáértõ kezekbe került, három hét múlva már annyira javult az állapota, hogy pénz és iratok nélkül megszökött és hazajött. Háromnapnyi gyõzködés után megértette, hogy még viszsza kell mennie. Péntek éjjel vittük vissza, erre szombat reggel már elengedték, mondván, hogy haza akart menni, és ha valaki menni akar, a törvény szerint nem tarthatják benn erõszakkal. Megkérdeztük, szerintük beszámítható állapotban volt-e, de nem kaptunk egyértelmû választ. Hihetetlen, amíg nincs túl a kritikus idõszakon, hogyan engedhetik meg, hogy maga döntsön a sorsáról, aki éppen azért került oda, mert képtelen rá, mások segítségére szorul. Ráadásul egy alkoholistával ment el.

– Hamarosan hazatelefonált, azt mondta: itt vagyok a lovas bolt elõtt – folytatja az apa. – Az élettársával együtt rohantunk Pestre, mindent megmozgattunk, mire sikerült megtudnunk, a férfi a Flórián tér közelében lakik. Az egyik környékbeli csavargó igazított útba a lovas bolt felé. Kati ott várt, borzasztó halálfélelme volt, elmozdulni sem mert onnan.

Hazahoztuk, többé hallani sem akart a pszichiátriákról, így a drogsegély-szolgálattal próbálkoztunk, de hamarosan rá kellett jönnünk, olyan szinten állnak, hogy maguk szorulnának a legnagyobb segítségre.

Kati erõs volt, saját magától szokott le az injekciókról, miközben a szokásosnál is sokkal jobban szenvedett. A környezetébõl mindenki segített neki, de a társadalomtól semmi segítség nem érkezett. Ráadásul egy rendõrségi ügy miatt százezer forintra büntettek bennünket, egy drogos barátját vitte haza kocsival, akit már figyeltek, sajnos a lányunk húzta a rövidebbet. Gyakran panaszkodott, hogy mi el sem tudjuk képzelni, miken megy keresztül. Könyörögtünk a rendõrségen, küldjék kényszerelvonóra vagy zárják be, de erre nem volt jogi lehetõség. Azt meg nem akartuk, hogy priusza legyen, ami megpecsételi az életét. Nem ölt és nem rabolt, miért nem lehet valakit úgy kigyógyítani, hogy annak ne maradjon nyoma? Ha rendbe jönnek a dolgai, hogyan kezdhet új életet? Aki maga is szeretne leszokni, egy józan pillanatában biztosan alá lehet íratni vele olyan papírt, hogy önként bevonul. Biztosan sokba kerülne az államnak, de vajon nem okoznak nagyobb kárt a drogosok? Olcsóbb-e, ha kommandósok fogják el a terjesztõhálózatot? A rendõrök szélmalomharcot vívnak a dílerek ellen.

Kati tovább folytatta az erõlködést, kérte az élettársát, soha ne adjon pénzt a kezébe, nehogy kísértésbe essen. Amikor elvonási rohama volt, szörnyen beszélt a családtagokkal, de fél óra múlva bocsánatot kért: higgyék el, az nem õ volt, a drog hiánya beszélt belõle.

Amikor végképp nem bírta a szenvedést, öngyújtó-utántöltõ gázt szívott, ami ha nem is pótolta a drogokat, valamelyest enyhítette a kábítószer utáni vágyódását, ráadásul olcsó, és könnyen beszerezhetõ volt. A bután oxigénhiányt okoz, és amikor az agy takarékra kapcsol, halál közeli állapot áll be, és megkezdõdik az úgynevezett „utazás”. Az élettársa a boltba is elment, kérte, ne adjanak Katalin kezébe gázt.

– Megint javult az állapota, agykontroll tanfolyamra vittük, hálás volt érte, úgy érezte, ez sokat segített – folytatja az apa. – Újból sikerült leszoknia, már egy éve tisztának volt mondható, egyáltalán nem szúrta magát, csupán kedélyjavító, depresszió elleni és nyugtató gyógyszereket szedett. Igaz, el kellett elõle zárni azokat is, roham közben képes volt a kelleténél többet bevenni belõlük. Kérte is, hogy inkább adagoljuk neki, úgy adjuk oda.

Egy év után krízis

Végre újra komoly tervei lettek, közel fél éve tisztességes munkahelye volt, ahol szeretet vette körül, és gyereket szeretett volna szülni. Az orvosnak is felajánlotta a segítségét a drogosok kezelésében, mondván, olyan tud csak igazi támaszt nyújtani, akinek személyes tapasztalatai vannak. Korábban sosem sikerült velünk eljutnia Görögországba, amikor betegségem miatt adóvisszatérítést kaptam, õ vetette fel, hogy menjünk el együtt. Elutaztunk, és újból azzal az életvidám lánnyal lehettünk, amilyennek mindig is látni szerettük volna. Összeszedte magát, visszanyerte a régi testsúlyát is.

Figyelmeztették rá, hogy a heroin egy év után komoly elvonási tüneteket okoz. Mondogatta is néha, hogy szörnyen érzi magát, de rögtön megvigasztalt bennünket: „Nem baj, már ettõl jóval keményebb meneteket is túléltünk!” Hazafelé már egyáltalán nem akart vezetni, újból jöttek a tünetek. Panaszkodott: azzal ébred, azzal fekszik, hogy szüksége lenne a drogra. Éjszaka kettõkor értünk haza, hajnalig nézegették a fényképeket a párjával, másnap délben ebédelni jöttek hozzánk. Fél háromkor még látták motorozni a városban, de amikor a párja hazaért a munkából, már nem élt. Legyõzte a gyilkos szenvedély.


KERETES ANYAG:

Halálos szippantás

A beszívott gáz hatásairól Zacher Gábor toxikológust kérdeztük. –

Az úgynevezett sniffingelést természetesen nem öngyilkossági szándékkal végzik, hanem kábulatkeresésért. Az öngyújtó-utántöltõ palack butángázt tartalmaz, beszippantása után egyféle depresszív hatást fejt ki. Aki belélegzi, elkábul, ami önmagában nem halálos, csak nagyon ritkán kísérheti olyan szövõdmény, mint a légzés leállása. A legfõbb veszélyforrás a szívritmuszavar kialakulása, a kamrafibrilláció, ami halálhoz vezethet.

Ha idõben érkezik a segítség, van rá remény, hogy az illetõ túléli a dolgot, de jellemzõ a csoportosan szippantgató fiatalok esetében, hogy amint valamelyik társuk rosszul lesz, ijedtükben elszaladnak. Mire valaki megtalálja a kamrafibrillációban hagyott társukat, már beáll a halál.
Az esethez kapcsolódóan érdemes tudni, hogy a terápiás szerzõdést bármikor felrúghatja a kezelt személy, a kényszergyógykezelés kritériumai nagyon szûk határok között mozognak. Igazságügyi szempontból egészen más a beszámíthatatlanság megítélése, mint a család szempontjából, hiszen ebben az esetben nem egy paranoid skizofrénrõl van szó. A heroin használata alaposan rajta hagyja a szervezeten a névjegyét, és olyan függõséget okoz, amibõl igazából sajnos nem is lehet kigyógyulni.

(Zsaru, 2008/38. 8-9-10. o.)

vissza a DROG főoldalra

Oldal: Sorsok: Legyőzte a heroin
TABUTÉMÁK - AMIT SOSEM MERTÉL MEGKÉRDEZNI, VAGY NEM VOLT KITŐL! - © 2008 - 2024 - tabutemak.hupont.hu

Ingyen honlap és ingyen honlap között óriási különbségek vannak, íme a második: ingyen honlap

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat