TABUTÉMÁK - AMIT SOSEM MERTÉL MEGKÉRDEZNI, VAGY NEM VOLT KITŐL!
Függőségek, szenvedélyek: drog, alkohol, kábítószer, cigaretta, szex, erotika, pénz, casinó, játék, párkapcsolatok, család, gyermeknevelés, kérdések, válaszok, tapasztalatok azoktól, akik kipróbálták vagy benne vannak, és szakértőktől. Cikkek, hírek
Weboldal bejelentése
Szabálysértő honlap?
Kérünk, jelentsd be!
Ügyfélszolgálat
Néhány jellemző tévhit
a drogfogyasztásról
1. TÉVHIT "A drogfogyasztás járványos méreteket ölt. Minden fiatal veszélyeztetve van!"
A fiatalok drogfogyasztása olyan társadalmi gyökerű jelenség, amely része vagy következménye egy általános érték-, és közérzetzavarnak. Kábítószert fogyasztani annyit jelent, mint másnak lenni, eltérni a társadalmi normáktól. Maga az állapot, az eltérés a deviancia. A kipróbálás még nem jelent rendszeres fogyasztást! Tévedés tehát járványról beszélni, mert statisztikai adatok bizonyítják, hogy - bár sok fiatal veszélyeztetett -, kevesen válnak rendszeres fogyasztóvá.
2. TÉVHIT "A kalandvágy, a kockázatos viselkedés drogfüggőséghez vezet!"
A kalandvágy és a kockázatkereső magatartás serdülő korban nagyon gyakori jelenség. Ha ez a törekvés megfelelő keretek között kiélhető, (pl. sport vagy egyéb önkifejezést segítő tevékenység), akkor ez a fiatal önbizalmát nagyon megerősíti.
A kíváncsiság valóban elvezethet oda is, hogy valaki kipróbálja a kábítószereket, ám a függőségi állapot kialakulása általában több hónapos, több éves drogfogyasztás következménye. Tévedés tehát kalandvágyat összefüggésbe hozni a drogfüggőséggel, mert a kalandvágy - ha jó irányba fejti ki hatását - önmagában nem veszélyforrás!
3. TÉVHIT "Az emberek akaratuk ellenére válnak drogfogyasztóvá!"
A rendszeres drogfogyasztás viselkedészavar tünete lehet. Aki nem próbálkozik, az nem lesz fogyasztó. Önpusztító magatartásáért mindenki maga felelős. Tévedés tehát az egyén önálló akaratától független veszélyként megítélni a drogfogyasztást, mert a drogok léte önmagában nem elég a fogyasztáshoz!
4. TÉVHIT "A szorongás és az önbizalom hiánya drogozáshoz vezet!"
A fiatalok többségét nem vonzza a drogfogyasztó életmód. A kudarc, a sikertelenség mindannyiunk életében jelen van, s ezeknek a kellemetlen eseményeknek a feldolgozása tanulási folyamat eredménye. A fiatalok többsége serdülőkorban kapcsolati, önértékelési és önkifejezési zavarokkal küszködik, de sem ettől, sem néhány kudarctól nem válik még drogfogyasztóvá. Aki nem tanulja meg a konfliktuskezelést, és elfogadni, szeretni önmagát, annak énereje is gyengülhet, a számára fenyegető valóság helyett álomvilágba menekül. Ezekben az esetekben előfordulhat, hogy az érzelmileg éretlen fiatal drogokkal próbálja elfeledni problémáit. Tévedés tehát a drogozást a szorongás és az önbizalomhiány egyenes következményeként megítélni. Megfelelő önértékelés és önkifejezés megtanításával (ami egyébként a mindennapi fennmaradás alapja is) a társadalmi beilleszkedéshez nyújtunk segítséget!
5. TÉVHIT "Az élvezetért szoktak kábítószert fogyasztani!"
A kezdeti próbálkozásoknál a drog valóban élvezetet, eufóriát okoz, ám amikor a függőség kialakul, a drogfogyasztó egész napja az "anyag" megszerzéséért folytatott keserves harc köré szerveződik, melyet a sóvárgás vagy a megvonási tünetektől való rettegés motivál. Az eufórikus állapot élvezetéhez a "kemény" drogtól függő személy szenvedések nehezen elviselhető fizikai fájdalmak közepette jut. Tévedés tehát élvezetekről beszélni akkor, amikor a drog már csak a hiánya miatti szenvedések leküzdésének eszköze!
6. TÉVHIT "A drogosok kóros személyiségűek, bűnözők!"
A törvények értelmében ma Magyarországon a drogfogyasztás bűncselekménynek minősül. A hazudozások, a lopások az agresszív viselkedés nem elsősorban a drogoknak az idegrendszerre gyakorolt hatásából származnak, hanem abból a kényszerűségből, hogy a drogfogyasztónak minden áron anyaghoz (pénzhez) kell jutnia. Ezt, ha kell bűncselekmények árán is el akarják érni. Ne felejtsük: a drogfogyasztás szenvedélybetegség, amelyben a drogfüggő betegek mindig a szenvedélyük ellen harcolnak. A túléléssel foglalkoznak, már nincs kapcsolatuk a jelennel, elveszítették valóságérzetüket. A gyógyítás során azt kell szem előtt tartani, hogy helyzetükön segítsünk: újra visszatalálni a valóságos kapcsolatok, a realitás világába. A megbélyegzés, kitaszítás még mélyebbre sodorhatja őket. Tévedés, az ok okozat felcserélése: bűnöző személyiségnek nevezni azt az embert, aki súlyos betegsége miatt szegi meg a társadalmi szabályait!
7. TÉVHIT "A drogosok nem is akarnak igazán meggyógyulni!"
A drogbetegek többsége igazán szeretne megszabadulni szenvedélyétől, de gyakran előfordul, hogy a leszokási folyamat, kezelés során feladják a gyógyulásba vetett hitüket és visszaesnek. Ez a szenvedélybetegek esetében gyakori jelenség, de tény az is, hogy ahogy gyarapszik az énerejük, az önmagukba vetett hitük, az absztinencia és a felgyógyulás esélye is jelentősen megnő. Az önként vállalt kezelések során a betegek személyiségében döntő változás észlelhető. A család és a tágabb környezet pozitív értékelése sokat segít a gyógyulni vágyónak a további lépéseik megtételéhez. Tévedés tehát "leírni" a betegeket, mert megfelelő segítséggel az önerő csodákra képes!
8. TÉVHIT "A drogosok nem érdemlik meg, hogy az adófizető polgárok pénzéből kezeljék őket!"
A drogfogyasztás társadalmi probléma, a drogfogyasztók is ebben a társadalomban élnek, tisztes polgárok fiai és lányai. A drogozással eltöltött éveik hátráltatják személyiségük természetes fejlődését. Ezt megelőzni, a már kialakult függőséget - ugyanúgy, mint minden más betegséget - gyógyítani lehet és kell. A segítő, gyógyító kezelések folyamatában támogatni kell a drogosok hozzátartozóit, családtagjait is, hiszen a drogfogyasztó életvitel nem csak egy ember, hanem egy szűkebb közösség fájdalmas, embert próbáló problémája is. A szenvedélybetegségtől való szabadulásba vetett reményt akkor is meg kell próbálnunk felkelteni, ha a drogbetegben még nem fogalmazódott meg a leszokás szándéka. A drogozás felelősségét azonban az egyéntől átvállalni nem szabad! Tévedés tehát a drogfüggőktől megtagadni a segítséget, mert ezzel az erővel sok más, egyéb betegségben szenvedő embert is kizárhatnánk a kezelésből! A drogfogyasztó kezelése még mindig olcsóbb, mint a következmények társadalmi költségei (bűncselekmények, társuló betegségek, egészségügyi szövődmények).
9. TÉVHIT "A drogfüggőség kialakulását megelőzhetjük felvilágosítással!"
A kategorikus tiltásnak, fenyegetésnek, indulatos "prédikációnak", a drogozás hatásvadászó ábrázolásának eredményessége nagyon vitatható. A felvilágosítás inkább szülőknek, hozzátartozóknak segíthet, hogy korrekt információk tudatában a pánikérzés helyett biztonságot nyújtva éljék át szülői szerepüket. E társadalmi gyökerű probléma visszaszorításában csak a megelőzés lehet hatékony. A megelőzés a szocializációs folyamat része, amely a döntés, a felelősség, a konfliktuskezelés és autonómia elsajátítása és begyakorlása folyamán érvényesül. Tévedés tehát a felvilágosítás mindenhatóságában bízni, a drogprobléma megoldása nem képzelhető el szeretetteljes érzelmi háttér, a családon belüli nyílt kommunikáció, egyértelmű értékrend és következetes, betartható szabályrendszer nélkül.
(A kiadvány összeállításában Takách Gáspár: A drog című munkája volt segítségünkre)
A kiadványt készítette:Jakab Katalin és Komáromi Éva pszichológus
Honlapkészítés ingyen:
Ez a weblapszerkesztő alkalmas
ingyen weboldal,
ingyen honlap készítés...
Mai: 19
Tegnapi: 20
Heti: 122
Havi: 404
Össz.: 314 690
Látogatottság növelés
TABUTÉMÁK - AMIT SOSEM MERTÉL MEGKÉRDEZNI, VAGY NEM VOLT KITŐL! - © 2008 - 2024 - tabutemak.hupont.hu