TABUTÉMÁK - AMIT SOSEM MERTÉL MEGKÉRDEZNI, VAGY NEM VOLT KITŐL!

Függőségek, szenvedélyek: drog, alkohol, kábítószer, cigaretta, szex, erotika, pénz, casinó, játék, párkapcsolatok, család, gyermeknevelés, kérdések, válaszok, tapasztalatok azoktól, akik kipróbálták vagy benne vannak, és szakértőktől. Cikkek, hírek

A drogfogyasztás útvesztői

Most magukkal a drogfogyasztókkal foglalkozunk, az ő sorsukat, útjukat igyekszünk követni.

A drogosok útja a drogoskarrier.

A drogoskarrier kifejezésen a drogozás következtében kialakuló társadalmi minősítést és annak következményeit értjük. A drogos belekerül a drogos szerepébe, és később, ha szabadulni akar ebből a helyzetből, egyre nagyobb erőfeszítéseket kell tennie, végül pedig ez a szerep személyiségét és identitását elnyeli. A drogost társadalmi státusától, szociális identitásának jellemzőitől környezete és a társadalmi intézményrendszer sokszor fokozatosan, máskor - például egy elvonókúra alkalmával - egy csapásra fosztja meg.

A drogoskarrier másik fontos összetevője maga a drogozás, vagy ahogyan a drogosok nevezik, az anyagozás . Az anyagozás előbb-utóbb elválik azoktól a körülményektől, melyek kialakulását elősegítették, legyenek ezek akár a drogos személyiségében, a családjában, vagy a szélesebb társadalomban. Az anyagozás önálló életet él.

A drogos először "él és anyagozik",

később "azért él, hogy anyagozzon",

majd "anyagozik, hogy éljen",

végül pedig "anyagozik, hogy meghaljon".

A drogoskarrier egyenes vonalú út képzetét kelti, ahol a drogfogyasztó állapota egyre súlyosbodik, környezete - és saját maga is - a drogost egyre reménytelenebb és kirekesztettebb helyzetben lévőnek látja.

A drogos egyre inkább csak egy "ócska narkós" lesz, és semmi más.

A drogoskarrier azonban nem egyenes vonalú és nem visszafordíthatatlan. Az út elején még viszonylag könnyen vissza lehet fordulni, és később is van lehetőség a változásra - változtatásra. Sokan próbálkoznak is ezzel, különböző formában megpróbálják anyagozásukat befolyásolni, csökkenteni, esetleg az anyagozás mellett "normális" életet igyekeznek élni, vagy kísérletet tesznek az leszokásra, elvonókúrákon vesznek részt, stb. Ezek a próbálkozások a narkóskarrier részét képezik, de elágazásként, párhuzamos utakként vagy akár - sikertelenség esetén - zsákutcaként is felfoghatjuk őket.

A drogosok környezete - értjük ezen társaikat, családtagjaikat, de a társadalmi intézményrendszer képviselőit is - a kiútkeresést eltérő módon segíti vagy akadályozza. Az egyenes út helyett az egész folyamat sokkal jobban emlékeztet valamiféle bolyongásra, útkeresésre. Drogosokkal folytatott beszélgetések nyomán ez a történéssorozat a labirintus, illetve a labirintusbeli bolyongás, kiútkeresés képzetét keltette bennünk. A labirintus nemcsak a drogosok szféráira terjed ki, hanem a velük foglalkozni hivatott intézményrendszer útvesztőire is.

A következőkben drogosokkal készített beszélgetésekből ragadunk ki néhány részletet, ezeket használjuk illusztrációként a drogoskarrier bemutatására, annak érzékeltetésére, hogy a drogosok hogyan találnak vagy nem találnak maguknak kiutat az anyagozás labirintusából.

Kipróbálás, rászokás, függőség

A címben felsorolt három fogalom három egymástól független jelenséget takar, melyek azonban sokszor sorba rendezhetők. A kipróbálás általában nem egyszeri alkalmat jelent: sokan többször is kipróbálnak valamilyen drogot, mások többféle szerrel kísérleteznek, megint mások előszöri ismerkedés után esetleg egy-két évvel újra "kipróbálják" az anyagot. A kipróbálás-kísérletezés így - egy meghatározás szerint - akár tízszeri alkalmat is jelenthet. Ebből következik, hogy még a többszöri kipróbálás után sem feltétlenül folytatódik a drogfogyasztás.

A kipróbálók egy része rászokik a szer(ek) használatára, náluk lelki (vagy bizonyos anyagok esetén: testi) függőség alakul ki.

"...hogy miért csináltam?! Akkor jöttem el otthonról, ők voltak a barátaim, és ők rendszeresen csinálták."

"...együtt vagyunk vagy húszan, közösen csináljuk. Körbejár a zacskó, vagy ha van más - ez a ritkább -, és mindenki szív, nem maradhat ki senki."

"...ketten-hárman kijártunk a közeli erdőbe, volt egy törzshelyünk, ott szipuztunk. Ott nem zavart minket senki, nyugodtan álmodozhattunk, lejátszódhattak velünk a hallucinációk."

"...volt, hogy a barátommal csináltam, de legtöbbször egyedül. Nem mindenre emlékszem, ami a bódultságban lezajlott velem, de tudom, hogy jó érzés. Az álmok, a vágyképek közeliek, boldognak érzem magam."

"...otthon nem változott semmit a helyzet. A veszekedések, ivások, agressziók - mindennaposak voltak. Jó volt máshol lenni, hó volt teázni (azaz mákteázni), ami megnyugtatott, kikapcsolt, kicsit elfelejtette velem ezeket."

"...ha belőttem magam, tudtam kommunikálni. Feldobott voltam, hülyéskedtem, hamar központba kerültem, szerettek, kedveltek a többiek."

A függőség kialakulásakor a fő cél már nem önmagában a megváltoztatott érzelmi vagy tudatállapot elérése, hanem az elvonási tünetek elkerülése. A mindennapos életvitelhez van szükség a drogra. Mindehhez a drogosnak egyre nagyobb mennyiségű vagy egyre erősebb szerre van szüksége; de éppen "mindenevővé" is válhat, aki minden elérhető szert bevesz vagy bead magának.

"...kezdetben egy deci máktea bőven elég volt ahhoz, hogy megnyugodjak. Ma napi 30-40 gubóból főzök (1 liter) és mellé Noxyront szedek."

"...eleinte szipuztam, de ezt hamar abbahagytam, mert kipróbáltam a gyógyszereket, mákteát, és emellett maradtam."

"...kipróbáltam mindent, de maradtam az ópiátoknál. Mákteát ittam és intravénásan lőttem magamnak, illetve gyógyszert szedtem mellé."

"...a mákteázásom 10 gubóval indult (1 liter vízhez), ma 200-nál járok, mellé Hydrocodint is szedek."

Az anyagot be is kell szerezni . Ez lehet legális vagy illegális - a kettő közötti különbség a kockázatban, a hozzáférhetőségben és az árban van. A ragasztók, lakkok, spray-k és egyes gyógyszerek legálisan beszerezhetők, más szerek recepthamisítással vagy az illegális kereskedelemből. Az egyik leggyakrabban használt szer, a máktea alapanyaga, a mákgubó ugyan elvileg legálisan beszerezhető, de Budapesten csak néhány virágboltban lehet vásárolni és csak beavatottaknak - igaz, ők többszázas kiszerelésben kapják.

"...megőrülök attól a gondolattól, hogy holnapra nincs anyag. Hogy biztosan meg tudom-e szerezni. Állandó félelem és rettegés ez...".

"...én megszedem a mákgubómennyiségemet még az idényben, amikor olcsóbb, és ez kitart még a következő év januárjában is...".

"...annyi pénzem mindig van, hogy vegyek egy flakon csavarlazító spray-t. 100 Ft-ot kibírok, összetarhálom, ha kell."

A beszerzés hamarosan a drogos élettevékenységének, mindennapjainak egyik legfontosabb és időben is a legterjedelmesebb részét képezi. Ismerősök, barátok, találkozóhelyek sokaságát kell végigjárnia az anyagért.

Korábban egy laza narkós szubkultúrán belül ingyen hozzá lehetett jutni az anyaghoz, legfeljebb egyszerű cserekereskedelemmel (például receptet adni tablettáért). Ma már ezen a lazán meghatározható körön belül is megjelent a pénz: az amfetamint, a heroint, a hasist, de még a marihuánás cigarettát is pénzért kell venni. A pénz megjelenése átformálja az eddigi laza kapcsolatokon alapuló szubkultúrát. Megjelenik az eladó és a vevő viszony, a vevő kizsákmányolása és a pénzért elkövetett bűncselekmények típusa.

Nemcsak a kereslet vonzza a kínálatot, hanem az anyag hozzáférhetősége is kialakítja a maga fogyasztói körét.

A környezet reakciói

A közvetlen környezet - szülők, osztálytársak - gyakran évekig nem veszi észre a fiatalok drogozását. Ha észreveszi, többnyire akkor sem tud vele mit kezdeni.

"...eleinte nem tudta sem az apám, sem az anyám, aztán vagy két év múlva jöttek rá, mikor nagyon rosszul lettem, és elmondtam nekik."

"...anyám találta meg a fecskendőket, meg az otthon levő anyagokat, rögtön kidobta és nem szólt egy szót sem."

"...amikor elkezdtem, senki nem sejtette a családban, aztán amikor rájöttek, anyám sírt, kétségbeesett, apám nem szólt semmit, azt mondta, magamnak keresem a bajt."

"...az anyám segíteni akar, de nem tudja, hogyan."

A mindennapi problémák megoldásához a drogos ismeretségi kör tagjai azonban segítséget tudnak nyújtani. A legtöbb esetben a drogos egyre jobban bevonódik egy ilyen körbe, és ezzel párhuzamosan egyre periferikusabb helyzetbe kerül családjában, az iskolában vagy a munkahelyén. A következő lépésben pedig - amely nem szükségszerű, de gyakori - ezekről a helyekről ki is záródik. Ez azt jelenti, hogy kiútkeresése során számos, mondjuk úgy, konvencionális út lezárul előtte. Egy ideig még próbálkozhat ilyen irányban, például esti iskolára jelentkezik, csökkentett idejű vagy alkalmi munkát vállal stb., de előbb-utóbb felhagy ezekkel a kísérletekkel.

"...tíznél több munkahelyem volt, majdnem mindenhonnan betegségem miatt jöttem el vagy küldtek el."

"...három munkahelyem volt, hamar beilleszkedtem, de az egyik megszűnt, a másik helyen kiraktak, mikor megtudták, hogy drogozok, a harmadikról én jöttem el."

"...van egy feleségem, egy kislányom, el kellett költözzek tőlük. Ők nem drogoznak. Most hol itt alszom, hol ott."

"...a Hajléktalanok Otthonában lakunk, nincs munkánk, nincs lakásunk, nincs semmink, senkink, csak a szipuzás a miénk."

Marad a narkós szubkultúra és marad az anyag. Ez az élet azonban számtalan "kellemetlenséggel" jár. A félelem a rendőrségtől a drogosok mindennapi életének szerves része. A jelenleg hatályos Btk. a drogfogyasztást (és nemcsak a kereskedelmet) ugyanis bünteti.

"...többször törtek ránk a lakásomban, kábítószer után kutatva."

"...volt, hogy bevittek előzetesbe és minden ok nélkül jól összevertek, rohadt narkósként jellemeztek, aztán mintha mi sem történt volna, kiengedtek."

"...egy barátom látta a dossziémat a rendőrségen, minden részletesen, precízen le volt írva. Döbbenetes. Semmilyen dolgom még nem volt velük. Azóta nagyon félek. Bármikor elkaphatnak."

"...Szegeden dr. Farkasinszky Teri néni (a Szegedi Drogambulancia megalapítója) temetésén nem mertünk végig ott lenni, a rendőrök nem a szertartást filmezték, hanem a drogosokat."

A rendőrség azok útját is elzárhatja, akik úgy érzik, kijutottak a labirintusból. A rendőrök drogokat és drogos társakat keresve házkutatást tarthatnak náluk, beidézhetik őket, régi ügyeikre hivatkozva sakkban tarthatják őket.

Droghalál

Drogosok körében egyes adatok szerint a halálozási statisztika 6-8-szor magasabb, mint a hasonló korú átlagnépességben. A drogfogyasztóknál gyakoribb az öngyilkosság, a baleset, az erőszakos cselekmény áldozatává válás, és természetesen a túladagolás, de más betegségek halálos lefolyása is. Ragasztószer-használóknál fulladásos halál vagy a realitáskontroll eltűnése miatti balesetes halál fordul elő. (Például egy fiú azt hitte, tud repülni, és leugrott a tizedikről.) Máktea-, illetve gyógyszerhasználóknál úgynevezett hirtelen halál tapasztalható, amikor a háttérben közvetlen szervi halálokot nem lehet megállapítani. A drogos szervezet általános leromlása miatt egyéb betegségek is halálos kimenetelűek lehetnek, mintha a szervezet a labirintusbeli bolyongás radikális megszüntetése mellett döntene.

A rendőrség csak azokat az eseteket sorolja a droghalál fogalmába, ahol a haláleset a drogfogyasztással direkt, látható módon van kapcsolatban. Így a legtöbb haláleset a statisztika elől rejtve marad.

Különösen riasztó, amikor valaki több hónapos, éves absztinencia után hal meg, például hirtelen visszaesés miatti túladagolásban (azaz a szokásos adagját veszi be, de időközben a hozzászokás megszűnt). Másik ijesztő eset, amikor valaki egészségügyi intézményben hal meg, mint például az a 17 éves fiú, aki belőve egy belgyógyászatra került, de ott súlyosabb mérgezést nem állapítottak meg. Megfigyelést rendeltek el és a fiút reggel a kórteremben holtan találták.

A droghalál a környezetben sokféle reakciót vált ki. A hozzátartozók tagadják a droggal való kapcsolatot - "az orvos szívelégtelenséget állapított meg" -, máskor az orvosokat teszik felelőssé a halálért. A drogos társak egy része elfogadja a halált - "elege volt, nem akart így megöregedni" -, mások azt gondolják, barátjuk egy másik világban él tovább vagy más alakban reinkarnálódott. A hosszabb ideje anyagozók szinte mindegyike átélte már egy közelebbi-távolabbi drogos ismerős halálát. Maga a drogos élmény, de kiváltképp a túladagolás vagy az elvonás tartalmazza a halálélményt. A leszokás pedig olyan, mint egy kicsit meghalni és utána újjászületni.

A narkós szubkultúrák fölött mindig ott lebeg a halál. A halál és a halálélmény a mindennapi élet szerves tartozéka. A narkósok sokszor bizalmi kapcsolatra igyekeznek lépni a halállal, meg akarják szelidíteni őt, kacérkodnak vele, máskor meg nem vesznek tudomást az anyagozásban rejlő, lassú pusztulást előidéző hatásokról. A halál így egyszerre kiszámíthatatlan véletlen és felismerhető, kalkulálható következmény . A halállal kapcsolatos gyermeki és gyerekes fantáziák, koravén tapasztalatok átjárják a narkós szubkultúrákat, és egy olyan világot alakítanak ki, mely elijeszti a kívülálló - esetleg segíteni szándékozó - személyeket.

Szabadulási kísérletek

A beszerzés reménytelensége, az elvonási tünetek, az anyagozás előidézte kiszolgáltatottság, a környezet reakciói motiválttá tehetik a drogost a leszokásra, a labirintusból történő kiszabadulásra.

"...elegem van. Nem bírom ezt az örökös hajszát az anyag után. Az állandó gondolatot, mi lesz, ha nem tudok szerezni?!"

"...nem bírtam elviselni a fájdalmaimat. Nem tudtam és nem akartam velük együtt élni."

"...szédültem, remegtem, reszkettem, rángatózott a szám, begörcsölt a nyakam, epilepsziás rohamaim is voltak, kibírhatatlan volt."

A leszokási kísérletek - más lehetőség híján - többnyire pszichiátriai osztályokhoz kötődnek.

"...nyolcszor voltam kezelésen, általában kórházban, egyszer 1 hónapig, egyszer pedig 3 hétig voltam absztinens. Aztán visszaestem."

"...ötször voltam kórházi elvonókezelésen, egyszer egy nagyon rövid absztinencia követte, egyébként semmi eredménye nem volt."

"...kilencszer voltam kórházi elvonáson, egyszer 4 hónapig bírtam drog nélkül, aztán visszaestem."

"...több mint tízszer voltam kórházban, leszokási kísérlettel, egyszer sem sikerült. Semmi értelme nem volt. Sőt néha az volt az érzésem, hogy ők nem is akarják, nekik mindegy, hogy én leszokom vagy nem."

Ezek az "elvonókúrák" sokszor csak néhány napig tartanak, és - nem meglepő módon - többnyire eredménytelenek. Képzeljük csak el azt a drogost, aki több mint tízszer határozta el, hogy leszokik, bement a kórházba, elvonási tünetei voltak, próbálta az életét megváltoztatni, majd valami miatt a kórházból kiadták az útját, vagy maga távozott. És kezdődött minden újra elölről. Az elvonókúrák következménye az, hogy a drogosokban - és a szakemberekben is! - kialakítják az a véleményt, hogy az anyagozásról nem lehet leszokni, a kórházak, az egészségügy pedig nem tud segítséget nyújtani.

A drogambulanciák, segítőszolgálatok mellett nem működnek nappali szanatóriumok, nincs osztályos terápiás háttér sem. A drogosok egy-egy terápiás ülés után ugyanabba a közegbe mennek vissza, ahonnan jöttek. A narkós szubkultúra ugyanakkor nem nagyon tolerálja az absztinenseket.

Az absztinencia (drogtól való való tartózkodás, teljes felfüggesztése)  elérésénél csak az új élet kezdete nehezebb. Az anyagozás testi-lelki következményei még évekig kísérthetnek.

"...három éve vagyok absztinens, mégis mindig kell, hogy legyen nálam öt forint, hogy ha feszült vagyok, vagy komoly problémáim adódnak, fel tudjam hívni azt az embert, akire bármikor számíthatok."

"...nyolc éve drogmentesen élek, mégis néha ugyanazokat a szörnyű elvonási tüneteket érzem a testemben, mint amikor anyagoztam."

A környezet a drogost absztinensen is narkósnak tartja.

"...jó pár éve absztinens vagyok, mégis megélhetési gondjaim vannak, nem tudok elhelyezkedni, mert nem vesznek fel sehova."

"...drogmentesen élünk, mégis gyakoriak a rendőri razziák, kábítószer után, kábítószeresek után. Megaláznak, gyötörnek minket a rendőrök."

A drogfogyasztás azonban - absztinenciákkal és visszaesésekkel keveredve - 5-10-15 éven keresztül is kíséri a drogost. Ma a fiatalkori drogfogyasztásnak szinte a leggyakoribb következménye az alkoholra való áttérés, amit a környezet jobban elfogad, és ami jobban illeszkedik a társadalmi tradíciókhoz. A drogos mentesül a negatív reakcióktól, a szerváltást sokszor gyógyulásként éli meg. Úgy érzi, kiszabadult a labirintusból, holott csak egy másikba lépett. Ugyanez fordítva is lejátszódhat. Alkoholisták - sokszor az elvonókúra hatására - az alkohol helyett a nyugtatókra szoknak rá. A váltást itt is gyógyulásként értékelik (többnyire a kezelők is!).

Egyedül nem megy!

Bármennyire naiv ez a szlogen, mégis jól kifejezi a kóros droghasználat egyik legfontosabb tulajdonságát: egyedül nem lehet leszokni! Ez olyannyira így van, hogy sokan a kóros droghasználat kritériumai közé is besorolják ezt a jellemzőt: külső segítség nélkül szinte törvényszerű a visszaesés. A drogos többnyire hosszabb, néhány hónapos, éves előzmény után sokszor maga keres segítséget. Szó volt arról, milyen kicsi az esélye, hogy hozzájut ehhez. A környezet reagálása persze sokféle lehet. Sokszor észre sem veszi a drogozást (ami egyáltalán nem könnyíti meg a drogos helyzetét, sőt!), majd titkolhatja, később a kezelés hatását próbálhatja meg - nem feltétlenül szándékosan - lerontani. Máskor az első gyanú esetén szakember segítségét veheti igénybe - sajnos, ilyenkor többnyire arról van szó, hogy a környezet, például a szülők vagy tanárok, a problémától is, a drogostól is, és a felelősségtől is szabadulni igyekeznek. Ilyenkor a drogos a kezelést kényszernek érzi, a kezelőben pedig hatósági személyt lát.

Vannak persze olyan esetek is, ahol hozzáértő segítővel kerül a drogos kapcsolatba, és számítani lehet a környezet megfelelő támogatására, a segítő folyamatba való aktív bevonódásra is. Nemcsak a drogosnak "nem megy egyedül", hanem a segítő sem tud eredményt elérni a közelebbi-távolabbi környezet részvétele és segítsége nélkül. Így például a szülőkkel foglalkozás még akkor is eredményes lehet, ha a drogos egy darabig nem vesz részt a terápiában, sőt még csak nem is otthon lakik. Veszély esetén maguk a drogosok is kereshetnek segítséget társuknak (ha aztán az absztinenst már esetleg nem is tolerálják).

Ma még Magyarországon drogos önsegítő csoportok - a Névtelen Narkósok csoportjától eltekintve - lényegében nem működnek. Külföldi tapasztalatok alapján az önsegítő csoportok tagjai és a volt drogos segítők már az első találkozáskor olyan kapcsolatot tudnak kialakítani a drogosokkal, mely megkönnyíti a drogos és a szakmai intézmény közötti kapcsolatfelvételt. Hiszen a drogos ilyenkor egy hozzá hasonló személlyel találkozik, aki egykor olyan volt, mint most ő, olyan utat járt be, amilyet ő és olyan kiutat talált, amilyet neki kell.

A terápiás útvesztő

Az anyagozás labirintusában tévelygő drogos ma még Magyarországon csak nehezen talál segítséget, mely őt ebből kivezeti. A "segítség" a drogost sokszor csak átvezeti az anyagozás labirintusából a terápiák útvesztőibe . Ez utóbbi labirintusnak nemcsak a drogos, hanem a segítője is foglya lehet. Nemcsak a drogost, hanem a drogos segítőjét is elutasítják a pszichiátriai osztályról azzal, hogy ott csak elmebetegekkel foglalkoznak, a nevelési tanácsadóból azzal, hogy ők nem pszichiátriai intézmény stb. Ezzel együtt a segítőt nem tartják szakembernek, illetve kompetensnek, így szabadulnak meg tőle.

Nem tartjuk véletlennek, hogy drogosokkal szerzett tapasztalatainkat a labirintus hasonlat segítségével tudjuk kifejezni, és azt sem, hogy a szakemberekkel és a segítőkkel kapcsolatban ugyanez a kép jelenik meg előttünk. A labirintus ugyanis pszichológiailag nemcsak az útvesztőt, a bolyongást és a tévelygést jelenti, hanem a föld alatti vándorlást, a pokoljárást, az alvilág (a tudattalan) felfedezését, a meghalás és az újjászületés processzusát és rítusát is. A labirintusképnek ezek a vonatkozásai a drogos életének, a drogos és a segítő ("lélekvezető") kapcsolatának már mélyebb sajátosságait mutatják, nem pusztán csak az intézményi útvesztőt, melyben a drogos is, segítője is kering.

A hasonlat tovább alakítva, a mesterséges útakadályoktól és zsákutcáktól, azaz a jelenlegi intézmény- és jogszabályrendszer akadályozó hatásaitól megtisztított labirintus már ténylegesen lelki labirintus is lehet.

A drogos már nem a társadalomból kirekesztett, veszélyes kórt terjesztő, érinthetetlen pária, hanem szenvedésében megérthető ember. Kínlódásában, kiszolgáltatottságában, függőségében és útkeresésében magunkra ismerhetünk, még akkor is, ha mi nem a drogtól függünk és nem a drognak vagyunk kiszolgáltatottak, és életünk fonalát más labirintusban követjük.

vissza a DROG főoldalra




Weblap látogatottság számláló:

Mai: 19
Tegnapi: 15
Heti: 41
Havi: 109
Össz.: 303 068

Látogatottság növelés
Oldal: A drogfogyasztás útvesztői
TABUTÉMÁK - AMIT SOSEM MERTÉL MEGKÉRDEZNI, VAGY NEM VOLT KITŐL! - © 2008 - 2022 - tabutemak.hupont.hu

Ingyen honlap és ingyen honlap között óriási különbségek vannak, íme a második: ingyen honlap

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat

X

A honlap készítés ára 78 500 helyett MOST 0 (nulla) Ft! Tovább »